Tegnap hazaérve az fogadott, hogy Öcsi kiszabadult a szobából, és borzasztóan idegesnek tűnt. Ezért inkább át is adnám a szót neki, meséljen erről a keddi napról...
- Na szóval, az úgy volt, hogy Tamás elment reggel már megint, és itt maradtam ismét egyedül ebben az ismeretlen szobában, ahova pár napja költöztünk valamiért. Azt sem értem, hogy mit keresünk itt, és miért nem találkozhatok az ismerős barátaimmal, de ez még nem lenne olyan nagy gond, mert egy csomó új haverom van, tök jó fejek, csak egy kis akcentussal ugatnak, de azért nagyjából értem őket. Nem tudom, hogy tudnak kimondani olyan szavakat, hogy "Brfgvfvvvau"...ennyi mássalhangzót egy rakáson...Azt mondták, hogy ők csehül ugatnak, én meg valami más nyelven. Biztos így van, fogalmam sincs...Na mindegy, a lényeg az az, hogy megint ott maradtam egyedül, és nekem már nagyon elegem van ebből...Mert az OK, hogy sétálunk minden nap összesen 3 órát, meg Tamás is játszik velem otthon, meg simogat, meg beszélget, de közben állandóan rám szól: ezt nem szabad, azt nem szabad...nem túl könnyű ez így.
Szóval ott maradtam egyedül, a házban meg mindenféle fura zaj volt, amit meg akartam nézni, de hát ugye ott voltam a szobában. Kénytelen voltam hát hangot adni nemtetszésemnek, meg persze megpróbáltam kijutni. Az az ajtó, amit használunk, nem nyílt ki semmiképp sem, a szekrényekkel szintén nem jutottam sokra, de van a szobának egy második ajtaja is, és azon addig ugráltam, amíg le tudtam nyomni a kilincset, és kilöktem az ajtót! Végre kijutottam!!! Na, már mentem is a bejárathoz, és jól megmondtam a véleményemet mindenkinek. Remélem, Tamás is hallotta! Aztán a konyhában megnéztem a szemetes tartalmát, levettem a pultról egy zsák mogyorót, gondoltam, megkóstolom. Utána megláttam a konyhapulton a gázgyújtót is, na ez aztán nagyon izgi volt!
Szét is szedtem apró darabokra, hogy megnézzem, hogy működik, és mi van benne! Nagyon érdekes volt. Utána megpróbáltam összerakni, de ez sajnos nem sikerült, meg nem is tűnt már olyan érdekes feladatnak. Folytattam hát az ugatást, hogy végre foglalkozzon velem valaki, meg amúgy is: aggódtam, hogy mi van Tamással, meg azon is, hogy mi lesz velem? Végtére is felelős vagyok érte, ha már örökbefogadtam vagy mi...ja, vagy ő választott engem, és ő a falkavezér? Ezek a szerepek nekem valahogy még nem tisztázottak, gyerekkoromban megszoktam, hogy én mondom meg a tesóimnak, hogy mi a dörgés, de itt most ez valahogy bonyolultabb. Egy csomó utasítást kapok, meg persze én is adok. Kölcsönösen néha szót fogadunk a másiknak, néha meg nem. Bonyolult ez a szervezeti hierarchia egy ifjú kutya számára!
Mindenesetre tegnap eléggé aggódtam Tamásért, hogy mi lehet vele, és merre járhat, és nagyon ideges voltam emiatt is. És akkor még a folyamatos mászkálás a házban! Soha nem tudtam, hogy mikor akar valaki bejönni hozzám, és akkor ott állok egyedül...hogy védjem meg a területet a betolakodókkal szemben? Nincs sok tapasztalatom ezen a téren...Szerencsére végül elég volt kiabálnom, nem mert senki bejönni. Aztán végre megjött Tamás, meg az a másik srác, akinek olyan finom a nadrágja. Olyan boldog voltam, hogy végre nem vagyok egyedül, hogy alig fértem a bőrömbe! Aztán hamarosan elindultunk sétálni, és végre találkozhattam az új haverokkal! Ők is kint rohangásztak, úgyhogy tudtunk labdázni, fogócskázni meg ilyenek! Aztán alig telt el tíz perc, és elindult a többi kutya haza, és akkor mi is hazamentünk. Ja, aztán rájöttem, hogy nem tíz perc volt, hanem majdnem egy óra, de hát akkor is! Mi ez, hogy csak úgy hazamennek??? Ez után megint egyedül maradtam egy időre, de szerencsére gyorsan hazajöttek, megvacsoráztam, utána kértem Tamásék vacsorájából is, de amilyen smucigok voltak, nem osztották meg velem a zsákmányt! Ezek után várhatják, hogy én adjak nekik a saját kajámból!!! Kicsit később még sétáltunk egyet, körbesétáltunk a ház körül, aztán bírkóztunk egy kicsit, majd lefeküdtünk aludni.