Nos, mivel ma van a 3 hónapos próbaidőm értékelése a főnökömmel, ezért úgy gondoltam, hogy itt le is lehet zárni a bejegyzéseket erre az évre. Remek alkalom ez arra, hogy megosszam veletek ennek a 3 hónapnak a rövid tanulságait Prágával kapcsolatban. Mi az, ami olyan, mint otthon? Mi jobb? Mi rosszabb? Ez az idő persze nem volt elegendő ahhoz, hogy átfogó képet kapjak, de íme a fő tanulságok:
1. Prága kutyabarát hely. Beengedik az ebeket az éttermek többségébe, láttam kutyát bevásárolóközpontban, az éttermek egy részében direkt van tál a kutyák vizének stb.
Viszont a PKV-ra nincs kutyabérlet, mindig teljes áru jegyet kell venni az ebnek, ha nem kosárban/táskában utazik. És persze szájkosár is kell rá, ami ugye jó azok megnyugtatására, akik esetleg kicsit tartanak az ebektől, de a gazdák többsége el tudja dönteni, hogy szükséges-e vagy sem. Öcsi pl. semmilyen körülmények között nem harapna meg valakit egy buszon v. villamoson. De hát nem is nagyon utazgatunk ezekkel, mert kicsit drága lenne.
2. A bürokrácia legalább olyan brutális mint nálunk, de lehet, hogy egy kicsit azért rosszabb is itt. Minden sokáig tart, körülményes, sok aláírást igényel, és feleslegesen elbonyolított.
3. Az autósok figyelmesebbek és udvariasabbak a magyar átlagnál, de itt is akad barom bőven. Itt is jellemző, hogy a bunkók általában drága autókkal járnak (jellemzően Audi, BMW mint otthon), viszont a pestihez képest sokkal több a drága autóval furikázó, de mégis kultúráltan közlekedni képes egyed.
4. Az emberek kedvessége. Általam megkérdezett külföldiek általában kedvesebbnek tartják a szlovákokat és a magyarokat, mint a cseheket úgy általánosságban. Én két tendenciát figyeltem meg eddig: az egyik, hogy a belvárosi éttermekben tényleg nagyon mísz/bumfordi/türelmetlen/bunkó a kiszolgálás, de ez magyarázható a forgalommal. A külvárosi kocsmák/kajáldák többségében viszont igen kedvesek, lényegesen vendégszeretőbbek, mint a magyar átlag. A másik megfigyelés az annyi, hogy az idősebbek egy része itt lényegesen udvariatlanabb, erőszakosabb és bunkóbb, mint otthon, és mint az itteni fiatalabb generációk. Ahogy néztem, az idősek egy része mindig gonoszan és komoran néz mindenkire, megjegyzéseket tesznek, a másik részük meg általában vidám és kedves mindenkivel. Az utcákon, boltokban is vegyes a kép. Van, aki kedves, van, aki nem, nagyjából olyan, mint otthon. Kicsit talán pozitívabb. És az utcán sem annyira gyászos a hangulat, mint otthon talán.
5. Ezt korábban is tudtam, de tényleg elképesztő: itt mindig rengeteg a turista. Jó, a november viszonylag nyugis volt, de december eleje óta teljesen tele van a Vencel tér.
Amióta az ásatásokon kívül (évek óta építgetnek valami csöveket a tér alatt) a karácsonyi vásár is elkezdődött, azóta nem könnyű a közlekedés itt.
6. A karácsonyi őrület olyan, mint otthon. Annak ellenére, hogy érzésre sokkal több a bevásárlóközpont és a hipermarket, de még darabra nem számoltam össze. Mindenesetre minden sarkon beleakad az ember hol az egyikbe, hol a másikba.
7. Az élelmiszerek talán egy picit olcsóbbak, mint otthon. A húsok, üdítők, egyebek nem, de a sajtok, vaj, liszt, olaj pl. lényegesen.