Elnézést a rettenetes hosszú szünetért, nincs rá rendes mentségem, úgyhogy nem is mentegetőzök inkább. Viszont most kicsit beteg vagyok, úgyhogy az ágyban pihengetek, és az átlagosnál jobban ráérek. Ennek örömére, hadd ajánljam figyelmetekbe a ross-satyr blogot, elsősorban az ott megjelenő versek és rémes rímek miatt.

Háromnapos hétvége volt az előző, mert a hétfő nemzeti ünnep volt Csehországban. Kicsit későn bár, de törve nem, rájöttem, hogy kár volna az egész hétvégét Prágában tölteni, úgyhogy szombaton elkezdtem keresgélni, hogy hova lenne érdemes elugrani két napra. A választás a "cseh paradicsomra" (český ráj) esett. Szállást találni nem volt könnyű, gyakorlatilag minden panzió, ami az interneten hirdette magát, már tele volt. Vasárnap már kész volt a pakolás, Öcsi is alig várta, hogy elinduljunk (látta a nagy készülődést, úgyhogy sejtette, hogy nem a szokásos hétvége vár rá), végül az egyik panziós visszahívott, hogy az ő panziójában már nincs hely, de a szülei turnovi szálláshelyén még van egy szoba. Elfogadtam, és hamarosan el is indultunk. Az út legnehezebb része a Prágából kijutás volt, utána már rövid volt az út, és a szállást sem volt nehéz megtalálni. A csak csehül beszélő néni kedves volt, Öcsinek is örült, megmutatta a szobát, és megbeszéltük a másnapi reggelit. A szobában volt egy cseh nyelvű füzetecske a környékről térképpel, meg egy kis turistatérkép szintén a régióról. Kiválasztottam a legrövidebb túrát (már délután 2 körül volt), és nagy nehezen sikerült megtalálni a túra kiindulópontját a térképen. Autóval odamentünk, kifizettük az 50 koronát a parkolásért, majd felfedeztem, hogy a túraútvonal elején pénztár van, és pénzt szednek a belépésért. Ez kicsit túlzásnak tűnt, úgyhogy a másik irányba indultunk el,amerre szintén indultak turistajelzések. A táj nagyon szép volt, Öcsi borzasztóan élvezte a túrát, és a szembejövő turisták többsége is örült az ebnek. Az út vége egy hosszú, sziklába vájt lépcsősor volt, ez kissé meredek volt, ehhez képest Öcsi probléma nélkül rohangált fel-alá rajta. Az út szépen visszavezetett a pénztárhoz, ahol szépen kisétáltunk...úgy tűnt, csak az egyik irányban kell fizetni azért, ha az ember végig akar menni egy turistaútvonalon...

Másnap az igen bőséges reggeli után (Öcsi is segített eltüntetni pár szelet sajtot és felvágottat....:) ) újabb túrára indultunk, a parkoló ezúttal egy kilátó mellett egy hegytetőn volt. Itt csak 20 korona volt a parkolás. :) Innen igen sokan ugrottak siklóernyővel, egy ugrást én is megnéztem, pedig Öcsit nem nagyon érdekelte. :)
...folyt.köv...

Vasárnap repültem Tallinnba, egyik prágai kollégámmal együtt. Elfoglaltuk a szállásunkat a finoman szólva is elegáns Swissotelben (én a 21. emeleten :) ), majd kicsit (tényleg nagyon kicsit!) megnéztük a belvárost, és megebédeltünk. Másnap reggel mentünk a cég tallinni irodájába, ami igen szimpatikus hely volt, idő hiányában a részleteket későbbre hagyom. Délután kimentünk a pályaudvarra, és vonattal mentünk Tartuba. A vonaton már nagyon sajnáltam, hogy nincs nálam a fényképezőgép, érdekes volt - részletek szintén később.
Este elmentünk egy olasz étterembe vacsorázni és sörözni, de viszonylag hamar távoztunk, mert reggel korán (8:45-kor) volt a gyülekező, taxikkal kimentünk egy lovasfarmra/tanyára. Itt egy igen hosszú és unalmas megbeszélés volt, amiből igen keveset értettem, mindenesetre fél 4-ig tartott, és csak egy ebéd erejéig szakítottuk meg hosszasabban. Utána viszont volt célbalövés nyíllal és lovaglás, ez már vidámabb program volt, majd szauna és vacsora zárta a programot. Visszamentünk a szállodába, majd a csapat nagy része az irodába is bement, ahol pókerezéssel és filmnézéssel, valamint Nintendo Wii-zéssel (mondhatnám wiivással...) telt az est/éjszaka.

Újabb update:

Másnap kicsit később keltünk, a megbeszélés érdekesebb és rövidebb volt a lovas tanyán, utána golfoztunk egy kicsit (micsoda hülye sport!), aztán visszamentünk a városba. Megvacsoráztunk, aztán még hárman beültünk egy sörre este.
Másnap a buszpályaudvaron találkoztunk, és 11-kor elindult a busz, amivel két és fél óra alatt értünk a tallinni reptérre. Itt röpke két órás várakozás következett, aztán már repültünk is vissza Prágába.

No, kitörölgettem az előző bejegyzés 6 felesleges példányát, úgyhogy remélhetőleg így csak egy marad belőle. Sok újság nincsen, jelenleg Prágában vagyok, keresek állást Budapesten, Prágában, esetleg Európa egyéb részein is, hát majd meglátjuk. Amint időm engedi, kihasználom a munkanélküli időszakot arra is, hogy kicsit többet írjak a blogba - elsősorban korábbi dolgokról, amiket le akartam írni (persze csak ha eszembe jut, hogy mik is voltak ezek).

Na, az egyszerűség kedvéért itt mesélem el mindenkinek, hogy az állásom kedden megszűnt, úgyhogy a munkanélküliek keserű kenyere helyett édes kalácsát ehetem. Nem egyedül jártam így, rajtam kívül 42 kollégának mondták fel, magyarul a prágai iroda dolgozóinak kb. 25%-át kirúgták...Hát így jártunk, mindenesetre kapunk fizetést még egy darabig, meg végkielégítést, úgyhogy a helyzet egész jó. Aztán majd meglátjuk, hogy hogyan tovább, egyelőre jól megérdemelt nyári szabadságként otthon leszek a jövő héten.

Május elején egy hónapra megszűnt a villamosközlekedés az Anděl és az Újezd megállók között. Emiatt a villamosközlekedés az Anděltől a folyó másik oldalára egy hídon át ment, ez az első napokban nagyon hosszú dugókat okozott a villamosoknak, volt, hogy tíz szerelvény várt egymás mögött. Néhány nap alatt reagáltak is rá, innen kezdve a csúcsidőben állt egy rendőr a híd "pesti" hídfőjénél, és kézzel kapcsolgatta a lámpákat. Lényegesen jobb megoldás volt ez, mint ha a rendőrnek magának kellett volna irányítani a forgalmat, hiszen egyrészt neki is könnyebb volt a dolga, másrészt az autósok sem értetlenkedtek a dolog miatt. És segített is a dolog, a villamosok hosszú, tömött sora megszűnt. A fenti időszakban kicserélték a lezárt szakaszon a síneket, ez alatt igen sűrűn jártak a pótlóbuszok ott. Tényleg meglepően jól sikerült megoldani a pótlást, és a módosított villamosvonalakat is, kellemes meglepetés volt. De ez még semmi, a felújítás hamarabb készült el a tervezettnél, úgyhogy 5-e helyett már 3-ától az eredeti útvonalon jártak a villamosok. Amit az ilyen útvonalmódosításoknál nem értek az az, hogy az útvonalat leíró táblákat egy nappal a dolog ELŐTT cserélik ki. Tehát 2-án már a 3-ától érvényes menetrend volt kirakva, így aztán azt nem lehetett megtudni, hogy éppen akkor merre járnak a villamosok. Ez engem nem zavart, de nem tudom, hogy egy arra bóklászó külföldi mit kezd a dologgal...

Tegnapelőtt pedig mesélte egy kollégám, hogy immáron saját szemével is látta azt, amiről eddig csak olvasott, hogy a városi rendőrök (kb. mint nálunk a közterület felügyelők) kerékbilincset raktak egy tilosban parkoló rendőrautóra. De ez fordítva is működik, a rendőrök is kerékbilincselik a tilosban parkoló városi rendőröket. Gondolom rajonganak egymásért, mindenesetre az jó, hogy nem kivételeznek (kivéve a saját járműveikkel persze...). :)

Múlt hét végén vendégek voltak nálunk, volt kollégám, Ádám, ismét eljött, jött vele egy haverja is, akivel régóta látogatják az Oktoberfestet, ezúttal pedig a II. prágai sörfesztiválra voltak kíváncsiak. A szörnyű időjárás miatt csak egyszer voltunk künn, de igen kellemesnek bizonyult a hely, 5 sátorban igen sokféle kis sörgyár termékeit lehetett tesztelni, és Öcsi is nagyon népszerűnek bizonyult mind a vendégek, mind a pincérek/pincérnők körében. Erről részletesebben majd Öcsi számol be, egyelőre még a jegyzeteit rendezgeti az eseményekről.

Na, a hétvégén otthon leszek, a hét lezárásaként pedig íme az előzetes a filmtörténet legújabb csodájából: Megacápa az óriáspolip ellen! Hosszabb elemzés is készült róla, íme itt van. Ezzel a 8000 méter magasra felugró cápával kívánok jó hétvégét mindenkinek! :)

Ma rögtön két igen érdekes cikket találtam az indexen, ajánlom mindenki figyelmébe.

Íme az első, ez a komolyabb témájú.

A második pedig elejétől a végéig egy igen bizarr történet. Ebből az utolsó mondat a kedvencem: "A környék utcáit a rendőrség lezárta, az ott parkoló autókat sem lehetett elvinni, a helyi parkolási társaság (a ferraris botrányról hírhedtté vált Belváros-Lipótváros Parkolásszervező és Üzemeltető Zrt.) parkolási ellenőrei azonban elkezdték büntetni a parkolási időt túllépő autósokat, mondta el az Indexnek egy ott parkoló autós."

Ez utóbbi cikket elemzi már a Tékozló Homár is...

Mielőtt legutóbb hazamentünk volna, meglátogatott volt kollégám, Ádám. Öcsi is igen örült, hogy vendégünk van, nem tartott sokáig, amíg összebarátkozott vele. Ádám viszont rengeteg remek képet készített itt Prágában, ezek közül néhány Öcsit ábrázolót fel is töltöttem a szokásos helyre.

A múlt hetet otthon töltöttem, ami igen időszerű volt már. Egyrészt az autó megkapta jól megérdemelt olajcseréjét, valamint az idei első átvizsgálását is, másrészt én végre találkozhattam barátokkal, családtagokkal és egyéb állatfajtákkal. Ennek következtében a programom végül igen sűrű lett, és minden nap folyamatos rohangászással telt. Úgyhogy nagyon jól éreztem magam, és a legtöbb barátommal sikerült is találkozni, de a pihenés végül teljesen kimaradt a programból. Viszont alkalmam nyílt folyamatosan használni a BKV szolgáltatásait. Nagy meglepetésemre a BKV ezalatt a legjobb arcát igyekezte nyújtani, így egyszer sem vártam 4-5 percnél többet tömegközlekedési eszközre, a pénztáros, akitől a tömbjegyet vettem, kedves volt, a járművek viszonylag tiszták, rendezettek, és a 7-es vonal egyik járművét leszámítva tömöttek sem voltak. A 185-ös busz vezetője a végállomáson mosolyogva várt meg, és visszanyitotta nekünk az ajtót, hogy az ebbel még gyorsan felugorjunk, és busszal közelíthessük meg a Barátság parkot. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy belegondoltam, hogy mi lenne, ha minden járművön - mondjuk 2-3-4 megálló - kedvéért kilyukasztanék egy 260 forintos (tömbjegy!) jegyet...egy vagyont költöttem volna jegyekre...ezért aztán önkényesen úgy döntöttem, hogy a prágai meg egyéb nagyvárosok jegyeihez hasonlóan kezelem a dolgot, és 75 percig érvényesnek tekintek egy jegyet (a prágai jegy szintén 260 forint, és hétközben 75, hétvégig 90 percig érvényes). Így aztán normális mennyiségű jegyet használtam végül, és véleményem szerint a BKV-t sem károsítottam meg (ezt a BKV valószínűleg nem így gondolná). No mindegy, a lényeg az, hogy ebben a pár napban a BKV - számomra legalábbis - simán hozta a prágai közlekedési vállalat színvonalát, ami igen kellemes meglepetés volt nekem...persze nem csúcsidőben utaztam, ez is segített a dolgon...
Természetesen nem csak én, hanem Öcsi is találkozhatott a barátaival, aminek igen örült, Vétónak és Epernek (a csinos, és immáron szinte felnőtt) vizslaleánynak különösen. De találkoztunk még sok más ebbel is, úgyhogy Öcsi végre alaposan kibolondozhatta magát, mert itt Prágában sajnos ritkán találunk olyan kutyákkal, akikkel kölcsönös az érdeklődés a közös játék iránt. Sajnos senkivel nem sikerült rendszeresen találkozni, az esti turnushoz sem sikerült gyakran csatlakozni, Vétóval is csak egyszer (mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy meg volt beszélve még egy vasárnapi séta is, de Vétó atyja közölte, hogy a kutya túl fáradt a sétához az előző napi rengeteg mozgás miatt...).