Öcsi jelenti, hogy mindeközben jól van, bár a körmét néha fájlalja. Egy picit repedt, de semmi nem látszik, ami miatt fájnia kéne...meglátjuk, hogy hogy alakul, legfeljebb megyünk ismét dokihoz itt. A héten ismét voltunk a Klamovka parkban, sikerült találkoznunk Brascóval, aki első alkalommal kicsit tartózkodó volt, de nem rettegett, de sajnos másnap megint eszébe jutott, hogy Öcsitől borzaszótan kell félni, és így is tett. Pedig Öcsi alig foglalkozott vele, csak épp nem fért a bőrébe, és ugrált, mint bolondgomba a réten (ehh, nem a legsikerültebb hasonlat, de mindegy). Úgy hogy a park látogatását ismét hanyagoljuk egy darabig. Ma reggel annyira fájlalta a lábát, hogy amikor felkeltem, meg sem mozdult, feküdt a kanapén, mint egy kis meggymag (a hasonlatot ezúttal - ha jól emlékszem, de kicsit bizonytalan vagyok - Karel Čapektől lopom, bár ő talán cseresznyemagot írt, de fenntartotta a lehetőséget, hogy mindenki kedvére választhat magának szimpatikus gyümölcsöt). Még akkor is, amikor látta, hogy sétához készülődök. Aztán a nyakörvet látva azért elbicegett az előszobába, hogy ráadhassam. Kifele menet mellettem mint ha pórázon vinném a fent említett meggymagot, és csak az erdőben kezdett kószálni. Szép lassan elfelejtett bicegni, és mire kiértünk a rétre, már ismét önmaga volt, és rohangászott, mint az olajozott istennyila, pontosabban ez esetben, mint az olajozott meggymag. Amikor hazaértünk, az olajos mag szépen megreggelizett, azóta pedig ismét a kanapén szundikál. Egyelőre ennyi a vizslák, olajos magvak és egyebek mindennapi életéről.