A múlt hetet otthon töltöttem, ami igen időszerű volt már. Egyrészt az autó megkapta jól megérdemelt olajcseréjét, valamint az idei első átvizsgálását is, másrészt én végre találkozhattam barátokkal, családtagokkal és egyéb állatfajtákkal. Ennek következtében a programom végül igen sűrű lett, és minden nap folyamatos rohangászással telt. Úgyhogy nagyon jól éreztem magam, és a legtöbb barátommal sikerült is találkozni, de a pihenés végül teljesen kimaradt a programból. Viszont alkalmam nyílt folyamatosan használni a BKV szolgáltatásait. Nagy meglepetésemre a BKV ezalatt a legjobb arcát igyekezte nyújtani, így egyszer sem vártam 4-5 percnél többet tömegközlekedési eszközre, a pénztáros, akitől a tömbjegyet vettem, kedves volt, a járművek viszonylag tiszták, rendezettek, és a 7-es vonal egyik járművét leszámítva tömöttek sem voltak. A 185-ös busz vezetője a végállomáson mosolyogva várt meg, és visszanyitotta nekünk az ajtót, hogy az ebbel még gyorsan felugorjunk, és busszal közelíthessük meg a Barátság parkot. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy belegondoltam, hogy mi lenne, ha minden járművön - mondjuk 2-3-4 megálló - kedvéért kilyukasztanék egy 260 forintos (tömbjegy!) jegyet...egy vagyont költöttem volna jegyekre...ezért aztán önkényesen úgy döntöttem, hogy a prágai meg egyéb nagyvárosok jegyeihez hasonlóan kezelem a dolgot, és 75 percig érvényesnek tekintek egy jegyet (a prágai jegy szintén 260 forint, és hétközben 75, hétvégig 90 percig érvényes). Így aztán normális mennyiségű jegyet használtam végül, és véleményem szerint a BKV-t sem károsítottam meg (ezt a BKV valószínűleg nem így gondolná). No mindegy, a lényeg az, hogy ebben a pár napban a BKV - számomra legalábbis - simán hozta a prágai közlekedési vállalat színvonalát, ami igen kellemes meglepetés volt nekem...persze nem csúcsidőben utaztam, ez is segített a dolgon...
Természetesen nem csak én, hanem Öcsi is találkozhatott a barátaival, aminek igen örült, Vétónak és Epernek (a csinos, és immáron szinte felnőtt) vizslaleánynak különösen. De találkoztunk még sok más ebbel is, úgyhogy Öcsi végre alaposan kibolondozhatta magát, mert itt Prágában sajnos ritkán találunk olyan kutyákkal, akikkel kölcsönös az érdeklődés a közös játék iránt. Sajnos senkivel nem sikerült rendszeresen találkozni, az esti turnushoz sem sikerült gyakran csatlakozni, Vétóval is csak egyszer (mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy meg volt beszélve még egy vasárnapi séta is, de Vétó atyja közölte, hogy a kutya túl fáradt a sétához az előző napi rengeteg mozgás miatt...).