Azért is jó egy ilyen blog, mert az ember kieresztheti a gőzt, ami mások mondjuk, hogy furának tűnő viselkedése okozott. Ma reggel szokász szerint kimentem Öcsivel sétálni az erdőbe, találkoztunk Öcsi jóbarátjával, egy fekete ebbel, akivel nagy kergetőzést csapnak, ha találkoznak. Aztán elmentek, már mi is készültünk lassan hazafele menni, amikor meglátott Öcsi egy idősebb labrador(szerűsége)t. Öcsi gyorsan odarohant, üdvözölte a gazdáját is, a gazdi barátságosnak tűnt, simogatta, úgyhogy Öcsi elkezdett rá ugrálni. Nagy nehezen visszahívtam Öcsit (most már muszáj lesz hétvégenként pár órát az okítására szánni, mert igencsak elkanászodott az utóbbi időben), és indultunk haza. A gazda és az eb jöttek utánunk. Mivel gyorsabban jöttek, mint ahogy mi távolodtunk, levontam a következtetést, hogy örültek Öcsinek, ezért nem bántam, hogy Öcsi visszamenjen még egy kicsit játszani. Az eb nem volt nagyon hajlandó rá, ezért a gazdival barátkozott inkább. A gazda (középkorú fickó) odaért mellém, ott megállt, köszöntünk egymásnak stb., szóval minden rendben levőnek tűnt. Öcsi nyargalászott a kutya körül, rohant vissza a gazdához, simogatás, ugrálás, gazda: ne ugrálj, ne ugrálj!, aztán vissza a kutyához. Ez jó párszor megismétlődött. Aztán mondtam Öcsinek, hogy most már menjünk. Ekkor megint odament a gazdihoz, simogatás, ugrálás, és a fickó ekkor dühösen odafordul hozzám, hogy jó lenne ha megnevelném a kutyát, és nem ugrálna, mert így most tiszta kosz lett a ruhája, és amúgy is. Na most én teljesen megértem, ha valaki nem szereti, ha ráugrál a kutya. De teljesen értetlenül állok a dolog előtt így, hogy előtte simogatta, barátkozott vele stb. Nem a végén kezdett el hirtelen ugrálni, végig ugrálós volt, azért is hívtam vissza az elején. És persze el sem tudtam ezt magyarázni neki, mert a fickó persze csehül beszélt. Szóval ez jól megalapozta a nyugodt reggelemet, de remélem a nap folytatása jobb lesz. :)