Szombaton érkeztünk Prágába. A délelőtti indulásból délután 2 lett, úgyhogy a céges lakásba csak este 8 körül érkeztünk meg. Az út nagyon nyugis és eseménytelen volt szerencsére, Öcsi sokat aludt, és sokat rágcsálta a játékait útközben. A lakást szerencsére viszonylag simán sikerült megtalálni, csak néhányszor kellett félreállni térképet nézni. Izgalmasabb volt a bejutás a lakásba, de végül sikerült. A lakótársunknak nyoma sem volt, úgyhogy gyorsan felfedeztük magunknak a lakást, majd lementünk sétálni. A ház zöldövezetes részen van, úgyhogy nagy szerencsénk volt ezzel. Rögtön találkoztunk pár kutyával, de persze mind pórázon vagy ölben volt...:)

Hajnali 5 körül érkezett meg a lakótárs, ezt Öcsi halknak nem nevezhető ugatással tudatta velem. És persze addig nem hagyta abba a cirkuszt, amíg ki nem engedtem a szobából, hogy megnézhesse, hogy ki merészkedik belépni a lakásba.
- Széttéplek! Megeszlek! Darabokra aprítalak - üvöltötte Öcsi miközben a srác felé robogott, aki gyorsan bemenekült a szobájába. Miután biztosítottam, hogy az ebnek csak a szája nagy, előmerészkedett, mire Öcsi közölte:
- Csak vicceltem, természetesen nagyon örülök, hogy itt vagy, bárki is legyél! Ugye nem bánod, ha lerágom rólad az ingujjadat?
Így aztán gyorsan összebarátkoztak. Öcsinek azóta is meggyőződése, hogy a srác az ő szórakoztatására van ott, de mostanában az ingről áttért a nadrágevésre. Szerencsére Ivot (így hívják a srácot) egyelőre szórakoztatja a dolog, úgyhogy főleg engem bosszant Öcsi arcátlan viselkedése. Folyt. köv.