Öcsi tegnap (kedden) borzasztóan viselkedett, kinyitotta a szoba ajtaját, és kijutott a lakás többi részébe, összeugrált mindent, és egész nap ugatott. Na, több se kellett a szomszéd nyugdíjas banyának, először is a folyosón várt engem, amikor hazaértem (képzelem, mennyit állhatott férjurával a folyosón...), és ékes cseh nyelven lehordott, amiért a kutya ugat ("nagy probléma", ennyit értettünk). Persze ez nem volt neki elég, feljelentett rögtön a háziúrnál és a ház tulajdonásánál is, biztos, ami biztos alapon. Csodálom, hogy a rendőrséget nem hívta ki rögtön, de hát úgy látszik, nem jutott eszébe. Ennek következménye az, hogy szombaton haza kell vinnem a kutyát, mert nem engedik tovább maradni a házban, hiszen zavarni merészelte a lakók nappali nyugalmát. Nagyon remélem, hogy szombatig valahogy túléli a kedves szomszéd...
Számomra azért érdekes ez az egész hozzáállás, mert nem hiszem el egyrészt, hogy ne lehetne kibírna, ha a kutya ugat egy napig, másrészt meg ugye NAPPAL volt, amikor úgy zajongok, ahogy akarok nagyjából. Tehát zenét hallgathatok hangosan, szétverethetem az egész lakást, fúrhatom a falat stb. Ezt ugye mindenki eltűri egy darabig azért. De egy ugatással töltött nap nyilván nem tolerálható. No mindegy, így hát a helyzet az lesz, hogy Öcsi megy haza szombaton. Ez egyrészt rossz, mert utazással töltöm a hétvégét pihenés helyett, jövő héttől meg eléggé hiányozni fog az eb, másrészt jó, mert sokkal egyszerűbb lesz az élet számomra a jövő héttől. Nem kell 1,5 órával korábban kelnem, hogy el tudjunk menni sétálni, nem kell rohannom haza, hogy újra levigyem, így kényelmesebben tudok majd albérleteket is keresni. Szóval majd igyekszem a jó oldalát látni a dolognak, de egyelőre igen fel vagyok háborodva a szomszédok toleráns, empatikus és türelmes hozzáállásán.
Nem ilyen posztot szerettem volna ma írni, de az események így alakultak. Eredetileg Öcsit szerettem volna megkérni, hogy számoljon be a tegnapról, de talán majd később még lesz alkalma elmesélni.
