Este ismét csak a normális mértékben volt kibújva Öcsi a bőréből a hazaérkezésemkor, de gyorsan visszaöltöztettem bele. Mondjuk az egyik etetőtálkáját alaposan kilyuggatta egyedülléte alatt, de más látható kárt nem okozott, a hangjáról meg sok információm nincs még. Napközben még beszéltem Lenkával, aki a cégnél a lakásügyekért felel, és ő felhívta a lakás tulajdonosát, megkérdezni a fejleményekről. Az kiderült, hogy a szomszédok azóta nem hívták, de megígérte, hogy este felhívja őket, és visszaszól, hogy azóta nagyobb volt-e a csönd a házban. Este nem sikerült elérnie őket, így hát az új terv az az volt, hogy szombaton meglátogatja őket személyesen, és szemrevételezi a lakást is egyúttal. Hogy ezt megtette-e, azt egyelőre nem tudom, Lenka nem értesített engem egyelőre. Mindenesetre mi este csak egy rövid, ház körüli sétát tettünk, vacsoráztunk, aztán le is feküdtem aludni már negyed 8-kor. Ivo éjfélkor érkezett, Öcsit ki kellett engedni a szobából, hogy megnyugodjon a lelke, aztán alhattam tovább. Reméltem, hogy sikerül nagyon korán kelni, és így a forgalommentes autópályán hazajönni, de csak fél 6-kor ébredtünk, így végül fél 8 után sikerült elindulni. A forgalom egy idő után már elég nagy volt (főleg Magyarországon, Győr után) ,de dugó nem volt, így kényelmes tempóval hazaértünk 1 óra után pár perccel. Öcsi nagyon boldog volt az utazási készületektől, nem tudom, hogy hazautat remélt, vagy csak annak örült, hogy megyünk valahova, de vígan ugrott be a kocsiba, lefeküdt Vétó ágyába, és nem is kelt fel onnan nagyon, csak a megállások idejére, meg amikor már Budapesten voltunk (a Kiskörút környékétől szokott neki gyanús lenni, hogy hazajövünk, onnantól általában már az ablakon néz ki nagyobb kiruccanások után...