Jó estét! Hétvégén otthon jártunk villámlátogatáson, pár dolgot elintézni, meg ilyenek. Öcsi szokás szerint végigaludta az autókázást oda és vissza is. Szombaton voltunk vacsorázni étteremben - sikerült is ezt teljesíteni 2,5 óra alatt, majd kimentünk a parkba sétálni, ahol még pont tudtunk köszönni a távozó 7 órás turnusnak (este 9 volt már majdnem), és találkozhattunk végre Vétóval, aminek Öcsi is nagyon örült. Nagy hancúrozás és játék volt, amíg a gazdák (legalábbis én) meg nem fagytak, és mentek inkább haza. Vasárnap viszonylag korán szerettem volna visszaindulni, de Öcsi elkezdett bicegni, és 3 lábon ugrálgatott, és elég letört volt. Az egyik körme napok óta el volt törve, de eddig különösebben sok gondot nem okozott, ezt az állapotot viszont most átvette az eb (eltört -> letört...elég gyér vicc volt, de most csak ez sikerült). Szóval a lényeg az, hogy igen fájlalta a mellső lábát. Az óhegyi állatorvos 6-tól volt nyitva, a kispesti, amit ismerek, 5-től, a szokásos pestszentimrei, ahova szoktunk járni, az 4-től. Úgyhogy vártunk délután 4-ig, majd nyomás P.szt.imrére. A sok várakozó ellenére villámgyorsan sorra kerültünk, és a rendelő alapítódokija fogadott minket. Öcsi kapott a szájára egy textil szájfogót, hogy ne tudjon harapni, befújták a lábát lidokainnal, majd jött a nagy csípőfogó. Öcsi már akkor elkezdett cirkuszolni, amikor a doki még csak a többi körmét vágta, de amikor a kérdéses körömre került a sor, akkor hihetetlen szenvedést adott elő. Ugrált, menekülni akart, és vonyított, ahogy a torkán kifért. Amikor túl volt a dolgon, kapott fájdalomcsillapító szurit, fertőtlenítették a vérző körmét, elállt a vérzés nagyjából, és már indulhattunk is Prágába. Amikor éjfélkor kiszálltunk az erdőnél, már alig bicegett, a reggeli sétánál meg már vígan ugrándozott, és szaladgált, ahogy szokott.