Kedden még sikerült délelőtt dolgoznom egy keveset, aztán már nem sok teendőm maradt, így elkezdtem lakásokat keresni. Írtam néhánynak, ebből kettő válaszolt nagy nehezen, de sehova se engedik be a kutyát. Úgy látszik ez itt valami kardinális kérdés lehet. Mindegy, ma is küzdök keményen, egyelőre nem sok sikerrel. Tegnap volt cseh óra, az igen jó volt, kellemesen lassú tempóban haladunk, nem veszünk 10 szónál többet egy alkalommal, és azt is gyakoroljuk sokat. Szóval ez így nem néz ki rosszul...Este megint adtak az amerikaiak egy kevés feladatot, így 7-ig maradtam, aztán elmentünk a skót kollégával (Stevennel) az U Klašterába sörözni egyet. Sörözés után pedig hazamentünk. Amikor a házhoz értem, döbbenten vettem észre, hogy az autónak se híre, se hamva. Kissé ideges lettem, és otthon ráadásul már az új lakótársam várt. Az új lakó Minszkből jött, a nevét idegességemben persze nem jegyeztem meg. Gyorsan felhívtam Lenkát, aki a lakásügyeket intézi a cégnél (az volt a papíron, hogy in case of emergency, hívjam őt), persze nem vette fel. Ez után felhívtam a rendőrséget, ott mondták, hogy angolul a 112-őn beszélnek, úgyhogy felhívtam azt. A rendőrség és a 112 is azonnal felvette a telefont, és a 112-őn nagyon segítőkészek voltak. Elmondtam, hogy eltűnt a kocsi, kérdezték, mi a rendszám, és honnan tűnt el, utána kicsit vártam, ezalatt a nő felhívta a rendőrséget, hogy mi a helyzet ezzel. Kb 1 perc múlva már vissza is tért hozzám, és mondta, hogy a rendőrség elszállította a kocsit, mert az utcában vágták a fák ágait, és útban volt az autó. Na most én láttam a táblákat, hogy szept. 30-án nem szabad parkolni az utca egyes részein, de én olyan részre álltam, ahol egyrészt nem láttam ilyen táblát, másrészt csak pár bokor van ott az út mellett, fa egy darab sincs. Nem is láttam nyomát, hogy ott bármit ténykedtek is volna...no mindegy. A nő elmondta, hogy melyik villamosokkal hova kell mennem a kocsiért, én meg már rohantam is este 11-kor visszaszerezni a kocsit (és persze sörözés után...khmmm...). Leszálltam a villamosról, bementem egy benzinkútra megkérdezni, hogy hol a policie, mondta, hogy nem tudja, de amikor mondtam, hogy "auto", akkor megértette, és már mutatta is, hogy hol a telep. Ott bementem, ott beszéltek angolul, és nagyon kedvesek voltak, és sajnálkoztak, hogy 1450(!) koronát kell fizetnem. Mondtam, hogy nincs annyi pénzem, de megnyugtatott, hogy a hitelkártya is tökéletes.:) Úgyhogy aláírtam vmi papírokat, kifizettem egy csomó pénzt, és már szállhattam is be hőn szeretett autómba, hogy szépen hazavigyem. Hazamentem, még egy keveset beszélgettem az új lakótárssal, aztán kidőltem aludni.