A hajnali gyors ismerkedés után végre megnyugodott Öcsi, hogy nem gonosz betörők járnak a lakásban, így végre visszafekhettem aludni. Utána lementünk sétálni, találkoztunk egy nagyon aranyos, 5 hónapos staffordshire bullterrierrel, akinek a gazdája remekül beszélt angolul, így gyorsan megkérdeztem, hogy van-e jó kutyasétáltatós park a közelben. Van is, mégpedig kemény 5 perc gyaloglásra a házunktól. Megbeszéltem Öcsivel, hogy majd délután megnézzük magunknak a helyet. Gyorsan lementem vásárolni, ezzel tesztelve egy kicsit,hogy bírja Öcsi a magányt az új helyen. Ezt a 20 percet nagyon jól bírta, szépen végigaludta ezt az időt Vétó ágyában. Ez utóbbinak Öcsi nagyon örül egyébként, a kocsiban az utat is végig benne töltötte, úgyhogy ezúton is köszönjük szépen az ajándokot Vétónak és családjának! Ivo (a lakótárs) valamikor 12 körül ébredt, és rögtön el is ment az irodába, hogy a vasárnapot is a munkahelyén töltse. Este aztán megtudtam tőle, hogy elsősorban nem dolgozni ment be, hanem a barátnőjével beszélni telefonon...:)
Délután valóban felkerestük az említett parkot, ami sajnos nem túl nagy, és rohadt közel van a 2x2 sávos, osztottpályás főúthoz, de nagy előnye, hogy tele van kutyával. Öcsi tehát igen boldogan rohangál benne föl és alá, egyik kutyától a másikig, közben végigugrálva minden gazdit is persze.

A vasárnapnál sokkal izgalmasabb volt persze a hétfő, hiszen ez volt az első olyan nap, amikor nagyon hosszú időre egyedül kellett hagynom a kutyát, ráadásul egy teljesen új helyen. Reggel mindent gondosan elpakoltam, egyedül egy poharat hagytam az asztal közepén. Fél 7-kor felkeltünk, 7-kor elmentünk sétálni, fél 9-ig játszottunk a többi ebbel, meg az út közben talált botokkal, aztán mentünk haza, én meg kicsit később elindultam dolgozni. Mivel ez a blog elsősorban Öcsiről szól, és nem rólam, a munkahelyről elég annyi, hogy fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni, de 200 ember ül az irodában, jó pár emeletet elfoglalva a Vencel téri irodaépületből. Este fél 6 körül indultam haza, és igen izgatott voltam, hogy mi fog fogadni otthon. Szerencsére a szoba - és benne minden bútor - egyben maradt, de azért a poharat a földön találtam...Öcsi láthatóan kétségbe volt esve, hogy ilyen sokáig egyedül kellett lennie, és kb. 10 percen keresztül le sem tudtam vakarni magamról, annyira körülrajongott. Amikor lecsillapodott végre, akkor elmentünk sétálni. A sétát Öcsi nagyon élvezte, legalább 15 ebbel találkoztunk, köztük egy Öcsi számára igen szimpatikus labrador leányzóval is, ez kissé megnehezítette a sétát, hogy félpercenként kellett leszednem a szukáról. Mondjuk engem annyira nem zavart volna, hogy próbálkozik, de a gazdája szó nélkül megfogta Öcsit a nyakörvénél fogva, és leemelte. Mivel nem akartam vele vitatkozni kezdeni, hogy kinek a kutyáját pakolgassa jobbra-balra, inkább preventív módon én szedtem le innentől kezdve. Aztán szerencsére elódalogtak, így Öcsi végre a játékra koncentrált a többi ebbel. Amikor eloszlott a tömeg, és már 1,5 órája kint voltunk, akkor megbeszéltük, hogy ideje hazamenni enni valamit. Odaadtam hát Öcsinek a vacsoráját, amikor hazaértünk, majd átmentem a konyhába, hogy mi, emberek is együnk valamit. Öcsi úgy döntött, hogy jobban érdekli a virsli, mint a Royal Canine, de azért, amikor kapott egy szál virslit a táljába, akkor hajlandó volt hozzá megenni köretnek a kutyatápot is. :) Vacsora után folytatta Ivo nadrágjának módszeres elfogyasztását, miközben Ivo telefonált, így védekezni is nehezen tudott. Így aztán Öcsi szobafogságot kapott büntetésnek, amit kissé nehezményezett, és hangot is adott nemtetszésének. Aztán persze beletörődött a dologba, én meg kiengedtem, amikor elkezdtünk filmet nézni. Először folytatta a megkezdett ruha- és emberevési műsort, de végül rábeszéltem, hogy jobb neki, ha alszik egyet a kanapén, és nem zavar másokat...
Még mindig folyt. köv...