Az itt töltött idő alatt összesen két alkalommal találkoztam ellenőrrel. Az ellenőrök itt egyedül járnak, és igen ritkán fut velük össze az ember. Első alkalommal a villamoson jött az ellenőr. A kocsiban csak egy ifjú leányzónál nem volt jegy, aki ezt az információt a barátnőjével közösen harsány röhögések között osztotta meg az ellenőrrel. Ő viszont jól kezelte a helyzetet, elcsevegtek meg ilyesmi, aztán a köv. megállónál mindhárman leszálltak, és mentek tovább. Se pótdíjazás, se büntetés, se semmi. Most meg pár napja a buszon jött újra az ellenőr, most is csak egy utasnak nem volt érvényes jegye/bérlete, de mindenféle időhúzás helyett rögtön elmagyarázta a helyzetet, és hosszasan beszélgetett az ellenőrrel. A fickó odaadta a személyijét, az ellenőr megnézte, visszaadta, aztán úgy tűnik, hogy meggyőzte a magyarázkodás (speciel engem is meggyőzött volna, nem úgy tűnt, mint aki rendszeresen lógni szokott), mert nem büntette meg. Ők is beszélgettek még 2 megállón keresztül, és velem együtt szálltak le, majd mentek tovább a szélrózsa minden irányába.
A tapasztalatot ebből levontam, bár lehet, hogy korai: az egyik, hogy itt az emberek nem a büntetéstől való félelemből vesznek jegyet/bérletet. Ja, és igen gyakran látom, hogy az emberek kezelik a jegyüket, tehát sokan nem rendszeres, bérletes utasok, de ők is lyukasztanak. Igaz, hogy jegyautomata is rengeteg van (bár csak aprót fogad el sajnos), lehet venni jegyet SMS-ben, és a buszvezetőnél is.
A másik meg, hogy az itteni közlekedési vállalat nem úgy áll az utasokhoz, mint a BKV-sok komoly százaléka ("majd rendesen csináljuk a dolgunkat, ha a 'kedves utasok' végre vesznek jegyet" stb. - elég megnézni a BKV figyelőt, és ott szemezgetni a kommentek között), szóval valahogy inkább emlékeztet szolgáltatásra, nem arra hívják fel az emberek figyelmét, hogy milyen jót tesznek velük, és örüljenek, hogy van busz egyáltalán...
Az ellenőrt is egyedül el merik küldeni dolgozni, és neki sem életcélja, hogy rongyosra büntessen mindenkit - mondjuk nekem otthon sincs sok rossz tapasztalatom velük, de a fenti címen levő blogon sok a vidám történet azért.
Ami még érdekes, hogy az emberek többsége borzasztóan felháborodottan néz, ha le akarok szállni. Hiába kérek elnézést, szólok előre, nincs mentség, botrányos, hogy el akarok jutni az ajtóhoz. Megkérdeztem a cseh tanáromat, hogy én rontok-e el valamit, de azt mondta, hogy nem, nincs mit tenni, ha zargatom őket, miközben ők ott állnak, akkor dühösek lesznek mindenképp...